8.rész - Konyha szenvedély

"Egyszerűen nem ment. Akárhogy is próbáltam leplezni könnyeim, nem ment. Kicsordultak, és nem álltak meg sehogy sem. Megtörtem. De ami a konyhát illeti...Nem tudok többé csak úgy rágondolni, mint egy konyha. Ez annál több. A szemei mindent elárultak számomra..." - Lola Malik

Lola Malik

- Csodálatos! - állt fel Mrs. Herbert és hangosan tapsolni kezdett, mire mindenki felállt és utánozták a tanárt, na meg füttyögtek mellé. Mi Bennel, ugyanúgy egymásba gabalyodva álltunk, nem is figyelve a nagy tapsviharra.
- Biztos színészkedtünk? - suttogtam könnyes szemekkel, majd kiszakadtam öleléséből.
- Lola mehetsz 3 óra van. - szólalt meg a tanárnő, mire azonnal felkaptam a táskám és szinte kirohantam a teremből. Könnyeimmel küszködve sétáltam végig a kihalt folyosókon, majd telefonom elővettem és tárcsáztam Harryt.
- Szia. Lenne egy kérésem. A szobámban van egy sporttáska, azt hozd el nekem a sulihoz, majd kérlek vigyél el az edzésemre. Ha megteszed bármit kérhetsz. - nem engedtem hogy megszólaljon, inkább gyorsan elhadartam az egészet.
- Oké, két perc. - majd lerakta.
Kimentem a suli elé és amint felvett Harry, elirányítottam az iskola felé, ahol az edzések szoktak lenni. Egy hatalmas általános iskola, ilyen kis zseniknek, aminek egy külön épület van kiépítve a tornateremnek.
- Köszönöm, hogy elhoztál. - szinte suttogtam Harrynek, majd kinyitottam az ajtót.
- Csukd be. - szólalt meg Styles. Mivel gyenge voltam a veszekedéshez, így engedelmeskedtem. Felém fordult aggódó szemeivel, amikkel szemeztem egy ideig, majd sóhajtottam. - Mi a gond Lola? - kérdezte kedvesen, aggódva, mire belőlem kitört a zokogás.

Harry Styles

Szorosan a mellkasomhoz húztam, miközben megpróbáltam csitítani. Szemeim az órára siklottak és megláttam, hogy negyed négy van. Eltoltam magamtól a leányzót, mire hátradőlt az ülésen, én pedig beindítottam a motort. Lola nem tudta abbahagyni a zokogást, csak a folytonos szipogást lehetett hallani. Kezeimet a kormányra helyeztem és kitolattam a parkolóból. Az egyik pirosnál előkaptam a telefonom és beütöttem a számokat.
- Jó napot kívánok Mrs. Britt, elnézést a zavarásért, csak szeretnék szólni, hogy Lola nem tud menni a mai edzésre, mert...mmm...tudja mit? Nem fogok hazudni. Lola nincs jól, lelki problémái vannak és jelen pillanatban nem tud semmilyen fizikai dolgot csinálni. - kicsit zavaros volt, amint megpróbáltam kimagyarázni a kicsi Malik helyzetét, de remélem felfogta a tanár, a dolgokat.
- Mr. Styles. Megértem a dolgokat, de akkor Lolának számolni kell a következményekkel. - Milyen szaros következmények?! Baszki ez csak egy kibaszott táncóra. Ó anyám, milyen flancos táncórákra jár Lola?
- Elnézést, de le kell raknom. A többit, majd megbeszéljük. Viszlát! - köszöntem el gyorsan, mielőtt váltani kellett volna, majd az ölembe ejtettem a telefont. Amint beértünk a csendes utcába, elkezdtem pötyögni a telefonon.
"Kérlek menj el R-ért az oviba, mert gáz van."
Azonnal elküldtem az SMS-t Violetnek, mire szinte fél percen belül jött a válasz. Komolyan ezek a lányok egész nap a mobilon lógnak?
"Mi történt?"
"L szarul van, valami miatt sír."

Lola még mindig nem hagyta abba a sírást, ami kezd aggasztani, mivel sose láttam még ilyennek. Mindig is egy erős független lánynak ismertem, de most egy teljesen új énjét mutatja számomra. Mi történhetett ami ennyire kiakasztotta? Megbántották, vagy csak a szülei? Basszus... Na csak emlegetni kellett magamban az apját, a szokásos ismeretlen szám kezdett villogni a telefonomon. Megforgattam az íriszeim, majd kinyomtam. Pont mikor megnyomtam a kijelzőn a piros ikont, újra elkezdett villogni, de ezúttal Violet neve volt. 

- Mond.

- Te elmész Patrickért az óvodába, te meg elhozod Lola-t, haza. - diktálta a mini Payne, mint valami diktátor.

- Két perc. - szóltam bele, amint felfogtam  dolgokat, majd le is tettem és hazafelé vettem az irányt. 

Lola Malik

Amint Harry kitett otthon, ő már el is ment. Én nagy nehezen bevonszoltam magam a házba, de a könnyeim még mindig nem apadtak el. Ha így haladok kiszáradok. Ahogy becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, az erőm azonnal elszállt és letérdeltem, majd elterültem a földön. Magzatpózt vettem fel, és az arcomat a kezeimbe temettem, miközben a zokogás, csak egyre jobban előtört. Hirtelen valami árnyékot vetett rám, ami miatt az ujjaim közt kipillantottam, így megláthattam Vi ellágyult arcát. 

- Na, gyere... - suttogta, majd megfogta mindkét karomat és segített felállni. 

- Minek segítesz?! - hangom durva volt, mert nem nem értem mit akar. Ő baszta el, akkor így járt. 

- Mert az ex-legjobb barátnőm vagy, és mert nem akarom hogy itt fetrengj, mint egy részeges. - ő sem volt kedvesebb mint én, arca ismét megfeszült és keményen bánt velem. Mit hitt, hogy majd egy kis segítség miatt újra barátnők leszünk?! Ő cseszte el, ő kezdett el hisztériázni a semmi miatt. Akkor meg mit akar? Számíthatott volna rá, hogy ilyen leszek.

Karomat kitéptem kezei közül és egyedül felvánszorogtam a lépcsőn, majd a szobámban beborultam az ágyamba. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd felültem és levettem magamról a cipőm. Lesütöttem a szemeim és letöröltem az összes könnycseppet az arcomról, hogy végre kitisztuljon minden a fejemben. Amint hozzáértem az arcomhoz, furcsán magam elé meredtem, majd a homlokomra helyeztem a tenyerem. Vagy hőemelkedésem van, vagy enyhe lázam. De jó, addig bőgtem, míg beteg nem lettem...király. Lefelé vettem az irányt, ahol megláttam Bent, a pultnál ücsörögve. Egy pillanatra ránéztem, majd a felső polchoz kezdtem nyújtózkodni, mert sehogy sem akarta, hogy elérjem. Mikor már majdnem elértem, egy test simult hátulról hozzám, míg az egyik keze a hasamra csusszant, majd lefelé a combomat végig simította, végül bekúszott a szoknyám alá és megmarkolta a fenekem. Az érzés hatására teljesen izgalomba jöttem, és az alsó ajkamat haraptam be, elég erősen. Tudtam, hogy mögöttem Ben áll, mégsem toltam el magamtól. Tetszett, hogy ezt csinálta, imádtam a közelségét, de azt még jobban, hogy oly könnyedén lázba tud hozni. Sajnos csak a mozdulatok sorozata addig tartott, míg leemelte nekem a dobozt, amiért nyúlkáltam. 

- Kösz... - sziszegtem a fogaim között, mire mégegyszer hozzám simult hátulról, most azonban mindkét kezét a hasamra helyeztem és úgy csúsztatta végig combjaimon, majd ismételten a szoknyámhoz nyúlt, azonban most azt fel is húzta egy kicsit, és a combjaim belső felét kezdte simogatni. Teljesen felizgatott ezekkel a mozdulatokkal, így megfordultam és nekidőltem a pultnak. Követett engem, így most elölről simult hozzám teljesen. Kezeit a derekamra csúsztatta, miközben végig a szemeimbe nézett. Teljesen elvarázsolt a tekintete, mintha a lelkéig hatoltam volna. Láttam benne vágyat, fájdalmat, szeretetet, álmokat, tudást. Mennyi mindent ki lehet olvasni egy szemből csak azzal, ha teljesen elmerülsz a barna mélységben. Belemarkolt a fenekembe és felemelt, ezáltal felültetett a pultra, majd megcsókolt. Szinte azonnal visszacsókoltam, mire egyik kezét a nyakamra helyezte. Másik kezével a testemet kezdte felfedezni, a szoknyámat még jobban felhúzta, így szabad területet kapott. Egy ideig simogatott, majd mikor észrevette, hogy kapkodva veszem a levegőt és, hogy a lábaimat a csípője köré fontam, a szemeimbe nézett.

- Nyugi... - mosolygott rám kedvesen, és abban a mosolyban megvillant a törődés, és a gyengédség. Láttam a szemeiben, hogy nem akar kihasználni. Komolyan gondolja. Bólintottam egyet, hogy tudassam vele, megértettem, mire keze feljebb csúszott és a tangámat az oldalamnál kezdte piszkálgatni, ezzel is húzva az időt, hogy minél jobban kívánjam. Kezeimet én is elkezdtem alkalmazni, így levettem róla a pólóját, majd bebarangoltam a felsőtestét. Bőre szinte égetett, annyira forró volt, bár szerintem én sem lehettem hidegebb. Az övéhez nyúltam, amit egy laza mozdulattal kicsatoltam, mire szorosabban magához húzott, így megérezhettem merevedő ágyékát. Az érzés hatására körmeimet a hátán végighúztam, ami ezer százalék, hogy holnap is látszódni fog, bár az annyira nem érdekelt, mintsem az, hogy emiatt egy érzéki nyögés szakadt fel belőle. Elvigyorodtam, mert jó érzés volt tudni, hogy ezt én váltottam ki belőle. Lassú mozdulatokkal, az ujjai feljebb másztak, majd lehúzta rólam a trikómat, és látványosan végigmért. A fülemhez hajolt, mjajd suttogni kezdett: "Gyönyörű vagy!" A szavai hallatán teljesen elkábultam, nem tudtam ép ésszel gondolkodni. Ez a fiú képes annyira elkápráztatni, mint még eddig senki más. Ismétlem senki. Még Hugo sem. Na igen, Hugo. Ha ez kiderül, hogy éppen megcsalni készülöm-vagyis már megcsaltam azzal, hogy csókolóztam Bennel- teljesen kiakad. Engem pedig elkönyvelnek egy ribancnak. Bár állítólag mindig is az voltam. Már az általánosban is csak úgy váltogattam a pasijaimat, épp úgy mint Violet. Mi ketten voltunk a suli ribancai csak azért, mert az összes egyidős, helyes pasikkal kavartunk. De a kavarást is csak a csókolózás alatt értem. Mielőtt bárki is feltételezne, mindketten szüzek vagyunk még. Ahj, basszus hiányzik Vi. Azonnal meg kell beszélnünk a dolgokat. Na jó, csak azután, hogy Ben elcsábított. Egy Isten ez a fiú. Uram isten, kezdek belehabarodni... De nem szabad, hisz Hugoval járok. Ó ki nem szarja le, az életet élni kell!
Ahogy ez a gondolatmenet végigfutott az agyamon, szenvedélyesen megcsókoltam Bent, amit ő szívesen viszonzott. Már épp kapcsolta volna ki a melltartómat, mikor valaki megzavart minket.
- Khm... - egy férfi morgást hallottunk, mire azonnal elszakadtunk egymástól és az illetőre néztünk. Nyeltem egy hatalmasat, majd lassan lecsúsztam a pultról, felvettem a trikóm és visszacsúsztattam a szoknyám, míg mellettem Ben is felöltözött.